A szumó a középkorban:
A Nara korszakban (710-794) alakult ki a "szumó-szemlélés" (szumai-no-szecsie) udvari szertartása. A szumótornákat magában a császári palotában tartották. Szertartássá vált a császárnak és kíséretének megjelenése a díszhelyeken, a birkózók és a bírók bevonulása a küzdőtérre. A Heian-korszakban (794-1185) már rendszeresen megrendezésre kerültek a tornák. A legtöbbet a császári udvarban tartották. A legfontosabb az adott év 7. hónapjának 7. napján (mai naptár szerint augusztus eleje) tartott torna, melyet Nomi no Szukune és Taima no Kehaja közötti mérkőzés emlékének tiszteletére rendeztek. A birkózók az ország egész területéről érkezet, válogatás útján. A toborzók a császári gárda legmagasabb rangú tagjai voltak, akik minden torna előtt elutaztak Japán legtávolabbi szegleteibe is, hogy kiválogassák a legerősebb harcosokat, a szumaibitókat. Ebben az időben már kialakult a tornák lebonyolításának rendje, mérkőzések és bíráskodás szabályrendszere. A torna napján a birkózókat 2 részre osztották, jobb és bal oldalra, a császár jobb és bal keze felé. Akkoriban az egyes oldalon lévő versenyzők még csak egymással vívtak. Mindenki hozzávetőleg 20 mérkőzést vívott egy torna során. Küzdőtér, vagyis Dohjó akkoriban még nem volt. Egy semmivel sem határolt térségben folyt a küzdelem. A győztes az volt aki földre tudta kényszeríteni az ellenfelét. Tiltott volt a haj tépése, az ököllel való ütés és a rúgás. A torna győztese az lett aki a legtöbb győzelmet tudta felmutatni, akárcsak manapság. Döntetlen esetén egy mindent eldöntő ütközet következett. A bírók akiket abban az időben idzsinek hívtak, volt az egyedüli döntnök a mérkőzések végkimenetelét illetően. Őt egyedül a császár bírálhatta felül, amennyiben úgy érezte, hogy egy mérkőzés kimenetele kétséges, elrendelhette a torinaosi-t, másnéven az újrajátszást. Már ekkor létezett a felkészülés, a startpozíció (neri-ai) és a megismételt kezdés (sikiri-naosi) fogalma. A bíró köteles volt figyelemmel kísérni a birkózók összehangolt startját, és sikiri-naosit elrendelni, ha valaki téves kezdést követett el. Ebben az időszakban alakult ki a tornák rituáléja és a versenyzők felszerelése. A mérkőzéseken a birkózók ágyékkötőben jelentek meg (toszagi), igaz, az nem ismeretes, hogy úgy kötötték-e fel azt, mint ma, vagy egyszerűen csak a derekukra kötötték. A torna kezdetén a birkózók a császár szeme láttára vonultak be, kariginut, vagyis vadászkimonót viselve. Fejükön egy hollószárnyszínű, hegyes végű fejfedőt, ebosit viseltek. A későbbi időkben a kariginu és az ebosi az udvaroncok ünnepi öltözékének, aztán a szamurájok köznapi ruhaviseletének elemeivé vált. A modern szumóban pedig a bírók (gjódzsi) ruházatának alapelemévé vált. A továbbiakban a katonai rend (busi) megerősődése és a császári hatalom meggyöngülése az egyes tornák közötti egyre nagyobb szünetekhez vezetett, és a Sóan-korszak negyedik évében (1174) a "szumószemlélés" mint udvari szertartás utolsó alkalommal lett megtartva. A császári rituáléknak ez a fejezete négy évszázadra le lett zárva.
köszönet a www.szumo.hu oldalnak a háttérinformációkért ...
Kapcsolódó bejegyzések :
