Mérkőzések rituáléja:
minden rikisi az ünnepélyes bevonuló után helyet foglal, a dohjóhoz közel eső egy-két sorban, néhány összecsapással a sajátja előtt. Mikor szólítják fellép a dohjóra. A szertartásoknak megfelelően sót szór a küzdőtérre, hogy a sinto vallás szerint elűzze a rossz szellemeket. Ez és a szumóhoz hozzátartozó „hascsapkodás” rendkívűl látványos eleme a szumónak. Ezt követően a küzdők egymással szemben leguggolnak, a mérkőzés akkor veheti kezdetét mikor mindkét fél, mindkét keze érinti a talajt. Ez a Tachi-ai pillanata, mikor is kezdetét veszi a mérkőzés. A mérkőzés ami általában nem tart tovább néhány másodpercnél. A küzdelem akkor ér véget, amikor az egyik fél testének bármely pontja (talpát kivéve) érinti a dohjót, illetve a dohjón kívüli területet. Ezután a vesztes fél visszamászik a dohjóra, fejet hajt a győztes előtt, a győztes pedig alap pozícióban guggolva elveszi a borítékban átnyújtott yen-t (ez a Kensho-kin: a mérkőzés győztesének többnyire szponzorok által felajánlott díj. Ez hatvanezer jen, ebből a mérkőzés végén a győztes harmincat vehet át (borítékonként) a gjódzsi gunbai nevű legyezőjéről. Az egy mérkőzésre felajánlott kensó-kin mennyisége nincs korlátozva), természetesen a hagyományoknak megfelelően. Ez a következő: 3 függőleges karcsapás balra, jobbra majd középre. Ezt Te-gatana-o kirunak nevezik. A győztes a mérkőzés után merőkanálból megitat egy másik versenyzőt, hogy a győztes szellemet átadja neki. A legtöbb győzelmet elérő versenyzőt illeti a Császári kupa és egy hozzávetőleg 1 méteres hal.
A dohjó: Arakidából, Ibaragi tartományból származó homokból keményre döngölt agyagból áll. A dohjó közepén hatféle dolog van elásva: pörkölt dió, mosott rizs, gesztenye, tengeri moszat, tintahal és só. Egy sintoista pap beszenteli a ringet és ettől fogva szent földnek számít. Nő nem léphet a dohjóra. Ha sérülés miatt vér éri a földet, a mérkőzés után a jobidasik azonnal megtisztítják. A jelenlegi dohjó-méret 1931-ben lett megállapítva.
Tornák:
Hatsu Basho – Tokió (január)
Haru Basho – Osaka (március)
Natsu Basho – Tokió (május)
Nagoya Basho – Nagoya (július)
Aki Basho – Tokió (szeptember)
Kyushu Basho – Fukuoka (november)
Japán ősi sportága, a szumo - 7. rész
2008.08.09. 03:33 manutd99
Címkék: sport sporthírek szumo
A tornák általában a hónapok minden második vasárnapján kezdődnek, kivéve a Nagoya Basho amely az elsőn.
Technikák: rengeteg technikát különböztetnek meg a szumóban. Ezek bemutatásától eltekintenék, csak néhányat a leggyakoribbakat sorolnám fel.
Yorikiri, Oshidashi, Hatakikomi, Uwatedashinage, Oshitaoshi, Yoritaoshi, Okuridashi, Sukuinage.
Remélem sikerült nagyjából bemutatnom és talán megkedveltetnem ezt a fantasztikus sportágat. A szumó világa nagyon könnyen magával ragadja az embert, és ha ezzel annyit sikerült elérnem, hogy legalább egyszer leül és megnézi a kedves olvasó, Én már boldog leszek, mert biztos vagyok benne, hogy egy új szumó kedvelőt köszönthet japán legősibb sportága.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://sporthirek.blog.hu/api/trackback/id/tr76605761
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.